Biztonságos internet – amit minden szülőnek tudnia kell a netről

Ahogyan biztonságos közút sincsen, csak emberek, akik ismerik a szabályokat, felkészültek, odafigyelnek magukra és a másikra, és tudják hogy kihez kell fordulni, ha baj van. Ugyanez működik az online térben is.

Legyen szó akár mobiltelefonról, táblagépről vagy online játékról, a gyerekek (és mi magunk is) akkor használhatjuk ki maximálisan az adott eszköz adta előnyöket, és tudjuk minimalizálni a veszélyeket, ha felkészültek vagyunk: letettük a kresz vizsgát (tudjuk a szabályokat) és megvan a kellő gyakorlatunk, amit úgy szereztünk, hogy valaki mellettünk ült amíg mi bénáztunk a sávváltással.

Az online térben való közlekedés olyan könnyűnek és természetesnek tűnik, és a gyerekek olyan magabiztosnak imponálnak technikailag, hogy ez könnyen megtéveszthet minket.

Sajnos az iskolák többségében nem oktatjuk az internet és a média rejtelmeit, otthon természetesnek vesszük hogy „ezt ő már tudja” és idő hiányában nem is ülünk mellettük addig amíg rutint nem szereznek. Elhisszük, hogy felkészültek, hogy értik mi, hogyan működik – hiszen pillanatok alatt megtanulják kezelni az eszközöket.

Ennek viszont nagyon súlyos következményei vannak. Hogy csak a legfrissebb nemzetközi vizsgálatokból szemezgessünk: minden második tizenéves lány anorexiát népszerűsítő oldalakon kóborol, a 7-10 éves srácok egyik legnépszerűbb keresőszava a pornó, minden negyedik gyerek áldozatává válik online zaklatásnak, és a tizenéves lányok kétharmada már szextingelt (azaz küldött magáról meztelen képet valakinek).

Most persze elkezdhetünk hüledezni, hogy hát, micsoda világ ez! És persze, micsoda világ. Csakhogy, ez a világ már itt van. Ebben élünk, és jó eséllyel még egy ideig ebben is fogunk élni. Ott lapul a mobiltelefon a zsebünkben, használjuk az internetet és a karácsonyfák alatt is lefogadom, hogy sok gyerek keresi majd izgatottan a laptop alakú dobozt. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy a gyerekeinknek elég jó szülei legyünk nem csak otthon a nappaliban, de a digitális térben is.

Ehhez pedig ennek a 10 pontot ajánljuk megfontolásra, megvitatásra, ízlelgetésre – nem csak szülőknek, de politikusoknak, telekommunikációval foglalkozó cégeknek, webfejlesztőknek is. Mert az mindannyiunk közös felelőssége mennyire teremtünk a gyerekeinknek barátságos környezetet a neten.

1. Minden gyereknek joga van az internethez való hozzáféréshez.

Ez azt jelenti, hogy megfizethető és elérhető internetre van szükség, amit a gyerekek szabadon használhatnak. Az EU egy 2012-es felmérésében például a depriváció (azaz a nélkülözés) egyik formájának számított, ha egy gyermeket nevelő családban nincs internet. Mondhatjuk, hogy azért ez túlzás, de ha belegondolunk, hogy milyen hátrányokat szenved el (az iskolában, a munkaerő piacon, stb) az, aki nem használhatja a netet, akkor azért megfogalmazhatjuk, hogy az internet lassan alapjoggá válik. Ami pedig természetesen feltételezi a digitális írás-olvasás képességét is. Hiszen az internet nem önmagáért való alapjog, hanem azért fontos, mert rajta (az interneten) keresztül magához a világhoz jut el a gyerek.

2. Minden gyereknek joga van arra, hogy életkorának megfelelően élvezze az internet nyújtotta előnyöket.

Ezt azt jelenti, hogy segítenünk kell őket abban, hogy életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő tartalmakkal találkozzanak. Azaz amikor az internet segítségével tanulnak, pihennek, szórakoznak vagy információt keresnek. Sajnos jelenleg hatalmas hiány van jó minőségű magyar nyelvű gyerektartalmakban!

3. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy felkészítsék az internet használatára.

Joga van megismerni a média, az online kommunikáció és az internet működését és jellemzőit. Joga van arra, hogy nyíltan beszéljenek előtte a problémákról. Sok szülő aggódik a gyerekéért, hogy ne sérüljön az online térben (ne zaklassák, ne éljenek vissza az adataival, ne közösítsék ki, stb.) viszont az aggodalom nem óv meg senkit. A tudás, a tapasztalatok és a segítség viszont annál inkább.

4. A gyerekeknek joguk van az erőszakkal és kizsákmányolással szembeni védelemre az online térben is.

A gyerekeknek joguk van arra, hogy biztonságban legyenek az interneten is. Különösen fontos, hogy ne éljenek vissza a képmásukkal (a gyerekekről készült fotókkal), ne használják őket szexuális vagy egyéb visszaélésekhez, ne váljanak verbális zaklatás vagy kirekesztés áldozatává.

Az interneten a kockázatok és az előnyök, lehetőségek kéz a kézben járnak. S tudnunk kell, hogy azok a gyerekek kiszolgáltatottak és sérülékenyek az online térben, akik az utcákon, iskolákban is. Viszont az online tér a gyerekek döntő többsége számára egyáltalán nem veszélyesebb közeg, mint az offline!

5. Minden gyereknek joga van arra, hogy elmondhassa véleményét és azt figyelembe is vegyék.

Az interneten bárki (és mindenki) elmondhatja hogy mit gondol – néha névvel, sokszor név nélkül. Az anonimitás, amit az internet biztosít legalább annyira előny, mint kockázat. A gyerekek (ha megtanulják az önkifejezés, a kritika és a véleményalkotás megfelelő módjait) sokat tanulhatnak a véleménynyilvánítás szabadságáról és arról, hogyan tudják ezt úgy gyakorolni, hogy az ne sértse mások jogait (azaz pl. ne legyen erőszakos, bántó).

Vigyáznunk kell azonban rájuk, és meg kell tanítanunk nekik, hogy a szavak, képek, hangulatjelek is lehetnek bántóak. S tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen hatást vált ki egy-egy mondat vagy tett akkor is, ha ő nem látja a másik arcát (azaz nem szembesül tette következményeivel).

6. Az interneten is a gyereket érintő ügyekben az ő legfőbb érdekének kell érvényesülnie.

Minden gyerek egyedi „gyártmány”, ezért lehet, hogy általánosságban igaz, hogy egy 12-14 éves gyerek már vidáman elszörfölgethet a neten, lehet hogy a mi gyerekünknek még iránymutatásra, támogatásra, vagy egyszerűen csak segítő jelenlétre van szüksége egy felnőtt részéről. Ez nem jó vagy rossz – egyszerűen csak így van. Alkalmazkodj a gyereked szükségleteihez, és mindenkor az ő egyedi érdekeit védd. Időnként akár azzal szemben is, amit ő szeretne.

7. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy az internet segítségével részt vehessen az őt érintő ügyekben.

Habár az internetet alapvetően a tömegmédia használja, és mások által gyártott műsorokat töltenek le, néznek, olvasnak a gyerekek, azért van esély arra, hogy maguk is alkotókká váljanak. Videókkal, blogokban, cikkekben mondhatják el a véleményüket és válhatnak a világunk aktív alakítójává.

8. Az internet segítségével jobb szülők lehetünk.

Az internet a gyerekek és felnőttek, szülők közötti jobb partnerséghez vezethet, hiszen ma már egyre meghaladottá válik a digitális benszülött és bevándorló megkülönböztetés. A generációk közötti szakadék nem olyan mély - a mindennapi életünk része a net, és a szülők is értenek hozzá. Kutatások bizonyítják, hogy ha a szülők magabiztosak a neten, a gyerekeiknek is jobb tanácsokat tudnak adni, ami nem azt jelenti, hogy kioktatják a gyereket, hanem hogy partnerként együtt használják a netet – kölcsönösen tanítják egymást. Ez a partnerség pedig egy teljesen más minőségű szülői működéshez vezet!

9. Minden gyereknek joga van arra, hogy a szülője is betartsa a szabályokat.

Ez elsőre furának tűnik, de ha belegondolunk, a szabálykövetés nekünk szülőknek sem könnyű. Például mit válaszolunk, ha a gyerek még csak 11 éves, de már minden osztálytársa fent van a Facebookon, tehát ő sem akar kimaradni a buliból. Hm? Akkor vagyok elég jó szülő, ha teljesítem a kívánságát, vagy akkor, ha visszautasítom, és betartom azt a szabályt, hogy 13 évesnél fiatalabb nem lehet a közösségi oldalon. Nem könnyű helyzet, amiben nem lehet egyszerűen igennel vagy nemmel válaszolni. Mert persze, a szülőnek is be kell tartania a szabályokat, de ha ezt nem egészíti ki támogató beszélgetéssel, a gyerekkel való közös gondolkozással, alternatívákkal, akkor pillanatok alatt ott találhatja magát, hogy a gyerek gyártott magának egy hamis profilt, ami alatt vígan (és titokban) netezik – annak minden kockázatával és veszélyével együtt.

10. Minden gyereknek joga van arra, hogy ne csak aggódjanak érte, de mindent megtegyenek azért, hogy biztonságban legyen az interneten.

A múlt században, amikor megjelentek a gőzvonatok, az angolok hoztak egy szabályt: felismerve a vasparipában rejlő veszélyeket, minden jármű előtt egy embernek kellett haladnia piros zászlót lengetve, hogy felhívja a figyelmet a közeledő veszélyre. Idővel a vonatok egyre gyorsabbak lettek, úgyhogy a piros zászlós emberek elmaradtak, mégsem lett több a baleset. Miért? Mert az elején túlaggódtuk egy új technikai vívmányban rejlő potenciális veszélyeket. Mert azt hittük, hogy mi emberként mindent kontrollálni tudunk (és ez dolgunk is) – de kiderült, hogy valójában ez nincs így. Mert megismertük a vonatokat és tudjuk hogyan működik, ezért el tudjuk kerülni a baleseteket. Mert a tudásunk része hogy hogyan tudunk biztonságosan utazni – megtanítják a szüleink.

Az internet egy szupersebes vonat, és nincs ember, aki előtte tudna szaladni a piros zászlójával. Viszont erre nincs is szükség. Tudásra, ismeretre, felkészültségre, és elég jó digitális szülőkre viszont annál inkább.