Tisztázza az alapokat!
A „piszkálódás” nem szerves része a gyermekkornak – ezt szerencsés mielőbb tudatosítani.
Az iskola is gyakran válik zaklatás helyszínévé, akár online, akár fizikálisan síkon. Az eddigi zaklatók egy része áttért az internetes megfélemlítésre, a cyberbullyingra, és az elkövetők nem ritkán kortárs diákok.
Néhány esetben az internetes zaklatás még rosszabb, mint a zaklatás egyéb formái, hiszen a nap 24 órájában folyamatosan, akár a biztonságos otthoni környezetben is folytatódhat.
A zaklatás áldozata nem biztos, hogy tudja, kik zaklatják, ezért az összes ismerősével távolságtartóvá válhat.
A valós életben történő iskolai zaklatáshoz képest is kevesebb lehetőség van arra, hogy a felnőttek fellépjenek a probléma ellen, hiszen az kevésbé látható. Ezért kevesebb az esély, hogy a bántalmazott segítséghez jusson, s még kevesebb, hogy a bántalmazóval elbeszélgessenek: mi az a nagy fájdalom, hiány, vagy probléma, ami miatt ilyenre „vetemedik”.
A kellemetlen, zaklató képek, üzenetek nagyon gyorsan, széles körben elterjednek. Így a megaláztatás még nagyobb közönség előtt történik. A zaklatás áldozatának azért is nehéz továbblépnie egy „lezárt ügy” után, mert a neten publikussá vált képek bármikor felbukkanhatnak újból, hiszen bárki elmenthette azokat.
Érezze át a felelősséget!
Minden józanul gondolkodó felnőttnek tudatában kell lennie annak, hogy az iskolai erőszakban is három „szereplő” vesz részt: a zaklató, a gyenge áldozat és a szemlélődők (ebbe beletartoznak a helyzet súlyosságát alábecsülő felnőttek és a tétlen gyerekek is). Az áldozatok általában súlyos önbizalomhiányban szenvednek, és nem érzik magukat a társaikkal egy szinten lévőnek.
A szülők és pedagógusok gyakran a szemlélő szerepében vesznek részt e folyamatban, de szemlélőként koránt sem passzív résztvevői! Hiszen ha nem vesznek tudomást a dologról, azzal a zaklató mellé állnak. Épp ezért nagyon fontos, hogy a zaklatott gyermek mellett határozottan kiálljon környezete.
Tanítsa őket!
A pedagógus azzal is segíthet, hogy megtanítja a diákoknak, milyen módszereket alkalmazzanak a konfliktusok kezelésére. Fontos tudatosítani, hogy „a megfélemlítés soha nem elfogadható”. A diákok csak akkor értik meg és fogadják el, hogy a megfélemlítés elfogadhatatlan, ha annak következményei logikusak és érthetőek számukra. Ezeket a következményeket az iskola házirendjének kell diktálnia.
A pedagógiai program része lehet osztályfőnöki órán a megfélemlítésről való tematikus beszélgetés, ezek segítik a megfélemlítés megelőzését, felismerését és hatásos megszüntetését. Ekkor is tudatosítani lehet a gyerekekben, hogy bizonyos területek, mint az öltözők, folyosók, ebédlők, a megfélemlítés jellemző helyszínei. Ezek fokozott felügyelete csökkenti a megfélemlítés esélyét.
Fontos tudatosítani, hogy a zaklató magatartásra, erőszakra az áldozat semmiképpen se erőszakkal válaszoljon, hiszen így belőle is zaklató válhat.
Az interneten a netikett ad támpontokat ahhoz, hogy a felhasználók hogyan érintkezzenek és viselkedjenek egymással. A különféle alkalmazásoknál mindig másra helyeződik a hangsúly (pl. chatiquette az internetes csevegés során). Ezeket az érintkezési formákat a tanítás során is lehet tematizálni, pl. az osztályban létező érintkezési formák alapján.